Helyzetkép:
a san francisco-i magyarság nyelvéről és szokásairól
A
világban szétszóródott magyar közösségeinket érintő kérdések egyik legégetőbbje
anyanyelvünk és műveltségünk megőrzése és továbbörökítése. Az erre vonatkozó
állapotok felmérése nem egyszerű dolog, hiszen négy földrészen is élnek
számottevő nagyságú csoportok (Európán kívül Észak- és Dél-Amerikában,
Ausztráliában és Új-Zélandon, és csekély számban Dél-Afrikában is). Így
ezek a vizsgálatok csak lépésenként és egy-egy kisebb földrajzi egységre
összpontosítva képzelhetők el reálisan. Emiatt érthetően sajnos kevés
azok száma is, akik átfogó képet tudnak nyújtani az emigráció világáról
valamely konkrét szempont szerint. Ilyen például Török István munkája
1978-ból (Katolikus magyarok Észak-Amerikában), mely az egyházközösségek
életét vázolja, Borbándi Gyula két műve, mely a teljes magyar diaszpóra
életét igyekszik összefoglalni, elsősorban az intézményes lét szintjén
(A magyar emigráció története 1945-1985 és Emigráció és Magyarország,
1985-1995-ig), vagy Joseph Széplaki történelmi áttekintése 1975-ből,
The Hungarians in America 1583-1974. Fontos megemlítenünk a pittsburghi
Várdy-professzorházaspár munkáját is, valamint egyedülálló forrásértékük
miatt a Katolikus Magyarok Vasárnapja Kalendáriumát, amely 1992-ig
jelent meg (legutóbb Youngstown, Ohioban) és a jelenleg is kiadott Bethlen
Naptárt Ligonier, Pennsylvaniából.
San Franciscóról és környékéről röviden
Ennek
megfelelően én szerényebb célt tűztem magam elé, a (Los Angeles után a)
második legnagyobb kaliforniai közösség állapotára voltam kíváncsi. A
mi itteni helyzetünk talán más, távolabbi magyar közösségekben élő olvasók
számára is érdekes lehet, hiszen a leírt jelenségek közül több máshol
is megfigyelhető, általános érvényű. San Francisco alatt ma már nemcsak
magát a várost, hanem az Öböl nagyobb környékét kell értenünk, mert itt
is jellemző az elővárosokba költözés, melyhez nagyban hozzájárul a Silicon
Valley rohamos fejlődése is, új munkahelyeket kínálva. A teljes terület
tehát mintegy száz-százhúsz mérföld átmérőjű kört alkot (180-190 kilométer),
melyben a főbb települési egységek San Francisco mellett az alatta elterülő
Félsziget és Oakland városa.
Az
itteni magyar bevándorlás már ugyan a múlt század elején elkezdődött (a
Második Világháború előtt például volt Dalárda, sőt Segélyegylet már 1890-ben),
ám jelentősebb létszámú magyar csak a Szabadságharc után érkezett, mivel
azelőtt, főként a repülőgép-forgalom kezdetlegesebb volta miatt a nyugati
part igen távol esett az ország egyéb részeitől. Becslések szerint a környéken
ma vagy tízezer honfitársunk élhet, melynek mintegy tíz-tizenöt százaléka
aktív, vagyis részt vesz a magyar események valamelyikén.
A két legfontosabb
intézmény (mint máshol is a világban) a két egyház, azaz a Magyar Katolikus
Misszió és a Magyar Református Egyház. Előbbi Portola Valleyben működik,
ahol bencés szerzetesek 1957-ben magyar iskolát alapítottak. (Mindszenty
bíboros kétszer is járt itt.) Ez azóta amerikai kezelésbe került, ám három
szerzetes, Jávor Egon, Horváth Piusz és Németh Maurusz atyák a misszió
keretein belül lelkesen ellátják a közösséget. A református hívek Redwood
Cityben gyűlnek össze, ahol a templom magyar tulajdonban van és a legutóbbi
időkig az energikus Katona Jenő volt a lelkipásztor, majd 2003 októberétől
a fiatal Magyari-Köpe Gábor látja el itt a híveket.
Mindkét
egyház otthont ad nemzeti ünnepeink megemlékezéseinek és kulturális eseményeknek
is, és rendszeresen támogatják a magyarországi és kárpát-medencei rászorulókat.
A március 15-i központi ünnepélyt a Református Egyház rendezi, Szent István
napját pedig már több, mint negyven éve a san francisco-i Golden Gate
Parkban tartják a városi (amerikai) zenekar közreműködésével. Ennek szervezője
Rékay András, a Szabadságharcos Szövetség helyi szervezetének elnöke.
E héten egyébként már hagyomány, hogy a polgármester a magyarok jelenlétében
kitűzi a városházán a polgármesteri iroda erkélyére a magyar nemzeti lobogót.
Október 23-áról két helyen is megemlékeznek, először szombat este a Református
Egyház rendezésében ünnepi műsorral az úgynevezett Serlegvacsora keretében,
majd vasárnap délután megkoszorúzzák a San Francisco State Building udvarán
1986 óta álló Gloria Victis magyar emlékművet, a környékbeli Rózsa Olga
alkotását. Optimizmusra ad okot az élénk cserkészélet. Csepely Diana vezetésével
jelenleg majdnem hatvan tagúak a cserkészcsapatok és ügyelnek arra, hogy
az oktatás nyelve a magyar maradjon. Ez a vidék ebből a szempontból talán
kedvezőbb helyzetben van, mint mások, éppen azért, mert sok munkaerőt
vonz, köztük gyakran gyermekes családokat.
A szervezetek és
aktív egyének között meg kell említenünk még a Corvinus Kulturális Egyesületet,
a Kővirág dalegyüttest, az Eszterlánc néptánccsoportot, Dr. Fabó László
könyvterjesztőt, aki egyben a MHBK helyi elnöke is, de van működő focicsapat
is. A hetvenes évekig a Pannónia Sportklub adott otthont a legtöbb rendezvénynek,
s azt követően a kilencvenes évek elejéig Magyar Háza is volt a közösségnek
a belvárosban, a Stephaneum, mely az emigráns élet központjaként szolgált,
és sok neves vendéget látott, mint például Mindszenty bíborost, Tollas
Tibort, Szörényi Évat, Szeleczky Zitát vagy Wass Albertet. A közeli Berkeley
egyetemen dolgozik Vörös Katalin, aki email-lista segítségével igyekszik
összefogni a magyar diákokat és tanárokat.
A san francisco-i
közösséget Dr. Voisin Éva tiszteletbeli konzul és Könnyü Ernő volt kongresszusi
képviselő is támogatja.
Szokásainkról és nyelvünkről
Megfigyeléseim
két részből álltak, az első részben kérdőívekkel érdeklődtem a kultúra
megtartása iránt, míg a nyelvi témában személyes beszélgetéseim és írott
források segítettek. Az adatgyűjtésnél azokra összpontosítottam, akik
már hosszabb ideje itt élnek (tehát nem az elmúlt tíz év érkezettjeire)
vagy már itt születtek.
A Kárpát-medencében
születettek túlnyomó többsége rendszeresen olvas magyarul, ezek közül
sokan járatják a Californiai Magyarság című hetilapot. Ezenkívül a következő
újságokkal találkoztam az elmúlt időszakban (a teljesség igénye nélkül):
a kanadai Magyarság ("Kék Újság") és Magyar Élet,
New Yorkból a Magyar Szó, szintén Kaliforniából a Magyarok Vasárnapja,
az Újvilág és az Amerikai Magyar Hírlap, a Nemzetőr
Münchenből, a Bécsi Napló, a Hadak Útján, a Magyar Egyház
és Testvériség című református újságok, New Yerseyből a Népszava/Szabadság,
Akronból a Magyar Élet, Clevelandből a Szittyakürt, a Délamerikai
Magyar Hírlap Buenos Airesből, a Magyar Élet Ausztráliából;
Magyarországról pedig a Magyar Fórum, a Nők Lapja, a Demokrata,
a Szív és a Heti Világgazdaság. Az itt születettek többsége
sajnos nem olvas rendszeresen magyarul, mivel már amerikai iskolarendszerben
nőttek fel. Az idősebbek legtöbbje gyakran hazajár, átlagban két-három
évenként. Ami az anyanyelv pontos megtartását illeti az otthon születettek
soraiban, ennek az életkorral és az iskolai végzettséggel való bizonyos
(de nem kizárólagos) összefüggése figyelhető meg: minél idősebb a beszélő
és minél magasabb a végzettsége, általában annál kevesebb kifejezést kölcsönöz
az angolból, kivételek azonban természetesen szép számmal akadnak. A hagyományok
terén kiemelkedő szerepe van a magyar konyhának, nemzeti ünnepeinknek
és népművészeti motívumokat ábrázoló tárgyaknak az otthonokban. Kevesebben
ugyan, de megtartják a névnapokat, az ajándékokat az itt szokásos december
25-e délelőtt helyett Szentestén adják át, üdvözléskor arcon csókolják
egymást (az itt népszerűbb ölelés helyett), és hatodikán jön a Mikulás
is, például cserkészrendezvény keretében. Néhányan a méter-rendszerben
is végeznek alapvető számításokat, és tipikus magyar keresztneveket is
találunk az újonnan világra jöttek között.
A nyelvi jelenségek
közül a két leggyakoribb angol-interferencia esetre szeretnék példákat
említeni, az idegen szavak kölcsönzésére (angolul borrowing) és
a tükörfordításokra (loan-translations). Az alábbi példák angol
nyelvűek, de ugyanezen jelenségek megfigyelhetőek más nyelvi környezetben
is.
A kölcsönzésnek több oka lehet: az adott szó nem létezik vagy
létezett a magyarban a Haza elhagyásakor: ilyenek a credit report,
mortgage, refinance, valet parking, user friendly, download, freeway,
toll free, answering machine, potluck (party), VCR, teaching credentials,
contractor.
Más esetekben a
szó vagy kifejezés nem volt ismeretes a kivándorlónak annak idején, elsősorban
alacsony életkora miatt: refinery, stainless steel, retaining wall,
multiplier, demand, logistics, foundation, driveway, earthquake, advertisement,
heart attack, bypass, insure-olni.
Egy harmadik csoportot
alkotnak azok a kölcsönzött szavak, melyek angolul "hitelesebbnek"
vagy pontosabbnak tűnhetnek, vagy az amerikai kultúrára jellemzőbbek:
(financial) statement, (budget) surplus, low income housing,
landlord, real estate boom, patio, life support, final inspection, zip
code.
Végül vannak olyan
kifejezések, melyek angolul sokkal rövidebbek magyar megfelelőjüknél,
így használatuk "gazdaságosabb" a beszélő számára: trunk
'csomagtartó', stick shift 'sebességváltó', plywood 'rétegelt
lemez', reservation 'asztalfoglalás', hose 'locsolócső',
move-olni 'költözködni', bookolva (vagyok) 'nem érek rá',
handle-olni (a dolgot) 'megbírkózni vele', busy (voltam)
'elfoglalt', coup 'államcsíny', rent 'lakbér', buyer
'anyagbeszerző', vagy flyer 'röpcédula/hirdetés'.
A tükörfordítások
azért érdekesek, mert eredményük a magyarban helytelen: vagy egyáltalán
nem létezik és nehezen érthető meg az angolul nem tudó számára a szövegkörnyezeten
kívül, vagy megérthető ugyan, ám másként fogalmazza meg a magyar nyelv.
Példák az előbbire:
áldott vagyok ('I'm blessed [by God]'), melyet magyarul talán úgy
mondhatnánk, hogy megáldott az Isten vagy nagyon szerencsés vagyok;
csak ikszelte be a dobozokat ('he just kept checking the boxes'):
itt csak ikszelte a négyzeteket/rubrikákat volna helyes;
intrikét faragású szószék ('intricate') > igényes/alapos/gazdag
faragású;
fölnézni a szavakat ('look up the words') > kikeresni;
fizikai tréner ('physical trainer') > edző;
futott az elnökségért ('he was running for president') > indult
az elnökségért;
kérelem forma ('petition form') > jelentkezési lap;
szemeteskanna ('trash can') > kuka/szemetesvödör;
kihúzok ('I will pull out') > kiállok/kifarolok;
magasút ('highway') > autópálya;
magas nyomású munka ('high pressure work') > feszített (tempójú)
munka;
második természetemmé vált ('it became second nature') > természetessé
vált (számomra/nekem);
házmelegítő party ('house warming party') > házavató;
tábla ('[cutting] board') > vágódeszka;
visszavágtam
a [munkámat] (´I cut back on my workload´)
> kevesebbet dolgozom;
visszaveszem
amit mondtam ('I take it back') > visszavonom;
rám akasztotta a hallgatót ('he hung up on me') > letette
a hallgatót/kagylót.
A második csoportba
olyan kifejezések tartoznak, mint piacra tették a házat ('they
put the house on the market') > elkezdték árulni; utolsó
név ('last name') > vezetéknév; figyelmetekbe hozni ('bring
to your attention') > figyelmetekbe ajánlani; ismerősek voltunk
a helyzettel ('we were familiar with the situation') > ismertük
a helyzetet; lottójegy ('lotto ticket') > lottószelvény; vacsorára
kivinni ('take out for dinner') > vacsorázni (el)vinni; erősen
dolgozni ('work hard') > keményen dolgozni; bejárható éléskamra
('walk in pantry') > nagy éléskamra.
Ezek a körülvevő
idegennyelvű kultúrából érkező behatások egy idő után szinte természetes
módon fellépnek (bármely nyelvről legyen is szó), és szinte mindenki szükségszerűen
használja őket bizonyos mértékig. Nem mindegy azonban, hogy a beszélő
mennyire igyekszik ellenállni a sokszor valóban nagy nyelvi nyomásnak.
Ha ez sikerül, akkor a következő nemzedékek helyzetét könnyítjük meg azáltal,
hogy teljes értékű, hiteles magyar nyelvet hagyunk rájuk.
|
