VIKTOR BOERGH

Hová tűnt az ország pénze?

I – III. kötet

2 0 0 5

Viktor Boergh; I-II-III. Kötet: Hová tűnt az ország pénze? (Letölthető elektronikus könyvformátumok.)

A szerző megjegyzése: - könyvemben nem csupán a Magyarországot érintő eseményekkel foglalkozom.

Szemelvény I.:

A  Marsall moszkvai képviseleti  irodájában   dolgozó   három   hölgy  soha   nem  tudta   előre,     hogy   a   „vállalatvezetőségtől”    mikor  lepik   meg   Őket.   Az   ötven  körüli   Irodavezető nő   hirtelen   azt   észlelte,   hogy   igencsak  nagy  mozgás  van  az  irodaházban. Natasa alezredes szigorúan titkos ügynök volt, a KGB – NATO – tagországokban működő csoportjának a Moszkvába vezényelt főtisztje. A civil szférában,  egy „Tokiói Nemzetközi Nagyvállalat” – nak a moszkvai  irodavezetőjeként ismerték őt.

Fiatal  éveiben   Oleg   tábornokkal   együtt   járt  a moszkvai jogtudományi egyetemre. 

Élete úgy   alakult  ,  hogy   házasságon  kívül,   két fiú  gyereket   is  szült. Egyik gyereknek Oleg tábornok, a másiknak a Marsall volt az apja.

Natasa negyven éves   korában   ment  férjhez.  Igor,   a  férj   elvált   ember   volt.  Mint  kiderült,  nem  volt  képes  gyereket  nemzeni.  Natasa   megszerette,  az   egyenes  jellemű,   intelligens,   mackós külsejű   embert. A férj   az orosz   külügyminiszter  titkárságvezetője  volt. Korábban  Ő  volt  a   minisztérium   pártbizottságának  első   titkára.  Igornak  egy lánytestvére  volt  Maruszja. 

Natasa   kérésére,   Maruszja   lett   mindkét fiúgyermek  keresztanyja. A  keresztmama egy  nagyon  szép  arcú,   nőies   termetű,   50  éves,   két  diplomás,   franciául  és   spanyolul   kiválóan   beszélő   hajadon   volt.   Maruszja   30   éves   lányának  Kátyának is Oleg tábornok volt az apja. Maruszja Olegről, az egyetemi éveket követően mindössze egyszer kapott hírt, mégpedig 1969 – ben, az alábbi történések előtt 23 évvel. A Washingtonból érkezett, akkori híradás úgy szólt, hogy Oleg baleseti halált szenvedett. Olegről csak és kizárólag, két közvetlen katonai felettese tudta, hogy él és Bobi Bregga álnéven, az egyik amerikai nagyváros közterület fenntartó vállalatának a főmérnöke. Oleg tábornok ténylegesen, közel 23 éven át, a KGB – washingtoni osztagparancsnokaként működött.

Maruszja lánya a Kremlben, az  Elnök  Titkárságán  dolgozott. 

Az  Elnök  bizalmatlan  alaptermészetű  ember  volt.  Azt   sugdosták,   hogy  őrülten   szerelmes a gyönyörű  Kátyába. Megparancsolta  a   munkával  rendkívül  leterhelt   Kátyának,  hogy  ne  alkalmazzon  házvezetőnőt.  Az Elnök személyesen   kérte   meg  Maruszját,   hogy   a   külügyminisztériumban   lévő   jogi   osztályvezetői   állását  adja  fel  és  minden  idejét  fordítsa   lányára. Lényegében azt  kérte az anyától,  hogy  legyen   lányának a  „házvezetőnője”.  Az anya    nem  tudott,   nem  is   mert   volna   ellentmondani.

Natasa   első   fia   Szása,  14  éves   korától  az   USA– ban  élt.  Anyja,  legnagyobb  bánatára, az elmúlt 17 év alatt,   alig   hallott  valamit   szeretett   fiáról.   Másik   fia   katonai- szakközépiskolában tanult   Moszkvában.

Kolja tábornok kopogtatott   az  Irodavezető nő  ajtaján.  Szása  is  elkísérte a tábornokot, a képviseleti irodán belüli sétára.   Natasa  és  Kolja   már régebbről ismerték  egymást.   Szása őrnagy katonásan,    pattogó  hangon,   angol   nyelven   mutatkozott   be:  

Dr. Henri  Kashingar  vagyok.   Elegáns   tárcájából  elővett   egy  névjegykártyát   és   kellemes   mosollyal   tette  azt   az   Irodavezető nő   kezébe.   Natasa   mélyen,   átszellemült    arccal   nézett   a szálfa termetű, karcsú  ifjú   igézően  szép  szemeibe.  Arckifejezésének    változásait   nem   lehetne   papírra    vetni.  Összecsapta  kezeit.  Látszott  rajta,   hogy   nagy  örömkitörésre   készül.

Kolja tábornok biztos  volt  abban,  hogy a moszkvai rendőri szervek  lehallgatják  a japán céget képviselő moszkvai  irodaházat.  Tisztában  volt  azzal is,  hogy  az  Anya  nem  tud  majd  uralkodni  magán,  amikor a közel 17  év  óta  nem  látott  fiát  felismeri.  Örömkiáltását  úgy  akadályozta  meg,  hogy   hatalmas  tenyerét   finoman  Natasa  szájára tette.  Másik  kezének  mutatóujjával  csendre  intette  Őt.

Szása   értetlenül   nézett  Koljára.  A  lehallgatástól   való   félelmet   már   gyerekkorábban beleverték a  fejébe.  Neki   nem   a   hallgatással kapcsolatos anomáliák okoztak  gondot,   hanem   az   ahogyan    Kolja tábornok  eltakarta   a  száját,   a   rendkívül rokonszenves   Irodavezető nőnek. 

Az  ifjú  Őrnagy   tizenhét  évvel   azelőtt    látta   utoljára   Anyját.  Nem  ismerte  fel  Őt.   Amikor   belépett   az  irodába  az   volt  az  érzése,   hogy ő bizony látta   már   valamikor   ezt   a   rendkívül   kedves,   könnybe   lábadó,  gyönyörű   szép   szempárt.

Kolja   zsebébe  nyúlt   és  előhúzott  egy  papírlapot.   Szása  elé  tartotta.   Szása   olvasni   kezdte az angol nyelvű szöveget:

„Kérem   szedje   össze   magát   Őrnagy.  Semmiféle   jelét  nem   adhatja  boldogságának!   Bemutatom   Önnek   az  édesanyját.   Kérem,  hogy   továbbra  is  közömbös dolgokról és kizárólag angolul   társalogjanak.  Később   meg   fogom   szervezni,   hogy   egy  biztonságos helyen beszélgethessenek egymással”.

Odafordította  az   írást  Natasának  is,  majd lassú mozdulattal elvette   kezét  az   Anya   szája  elől.  Anya   és   fia   némán  borultak   össze.   Olyan   szeretettel   ölelték  egymást,  hogy   még  a  kőkemény  Kolja   tábornok   szemei  is megteltek   könnyel.

A tábornok mindössze   két  percet   adott   Natasának    és   Fiának,  majd   finom  mozdulatokkal   szétválasztotta az ölelő karokat. Szása   gyorsan    letörölte   könnyeit. Hírtelen  jött   gyengeségét, nagyon röstellte katonai felettese előtt. 

- Kérem   menjen  a  szobájába Őrnagy. – Parancsolt  rá   Kolja tábornok  Szására.   Az   ifjú   engedelmesen   távozott.  Távozóban   ajkaihoz   emelte   anyja   kezét.   Szeretettel   csókolt   kezet   az   „Irodavezetőnek”   és  angolul  köszönt  el.

F o l y t a t á s:  az első kötetben, www.learning-de.hu